Naszreddín mullah egy nap megpillantotta a tanítót, amint az éppen egy csoport gyereket vezetett a mecsethez.

– Minek viszed őket oda? – kérdezte.

– Nagy szárazság van a földeken – magyarázta a tanító –, és bízunk abban, hogy az ártatlanok kiáltása megindítja a Mindenható szívét.

– Akár ártatlan, akár nem, a kiáltás nem számít – mondta a mullah –, hanem a bölcsesség és a tudatosság.

– Hogy merészelsz ilyen istenkáromlást mondani a gyerekek előtt! – kiáltotta a tanító. – Bizonyítsd be, amit mondtál, vagy különben eretnekké nyilvánítunk.

– Ez igazán egyszerű – mondta Naszreddín. Ha a gyerekek imája egy icipicit is számítana, már rég nem lennének tanítók a földön, mert nincs semmi, amit jobban gyűlölnek mint iskolába járni. Hogy mégis túléltétek azokat az imákat, annak az az oka, hogy mi, akik jobban tudjuk, mint a gyerekek, megtartottunk benneteket a helyeteken.