„Az emberek ritkán értik azt, amiről úgy hiszik, hogy már tudják.”
aszkézis – a felsőbbrendű vágyak kifejezésének hatékony jele.
ateizmus – az emberek elhagyták Istent, de nem egy másik istenért, hanem az istentelenségért.
autonómia – az ember csak és kizárólag önmagához és önmagának tartozik.
barátság – az emberi létezés a maga kimeríthetetlenségében
bizalom – azzal alakul ki, akinek szeretem a céljait
bölcsesség – az események harmonikus értékelése az Istenre szóló vonatkozással
bűn – hatalmamban van személyesen mérlegelni létem alapvető választását. Saját létével szembeni negatív alapállás.
csoda – a legerősebb bizonyságtevő jel, amikor új testvériség születik a hívők egységében
egyház – élete a valóságos evangélium: olvassa Isten szavát és azt egyetlen élő testben értelmezi, tanítóhivatala által vezetve, teste a múló időben saját ütemére dolgozik a liturgiában.
elkötelezettség – Egész emberségemmel, tudatosan feleletet adok egy – esetlegesen megtörténő – Krisztussal való találkozásra.
élet – Nagy kaland. Az Ember javaslata hangzik (Aki engem követ nem jár sötétben.) és ez valóra is válhat.
életprogram – Egy Ember kérdezi a többiek lelkiismeretétől:És te kinek mondasz engem?
engedelmesség – Nem a történelmi tényezőknek engedelmeskedünk, hanem Krisztusnak. De csak a történelmi tényezőkön keresztül tudunk Krisztusnak engedelmeskedni, amit az Ő ténye alakít.
eredeti bűn – szem elől tévesztem az emberségem konkrétumait
értelem – a valóságra tárt ablak, a szabad tekintet.
gyakorlati ateista – Időveszteség Istennel foglalkozni. Isten személye patetikus lelki vigasz, múzeumi tárgy vagy egyéni választás kérdése. Ha van Isten, nincsen köze hozzám.
halál – az élet ízének elfelejtése + a személyes szeretet megszűnése + a remény, mint valóságos cél elvesztése + magárahagyatottság + a mennyiségi szemlélet eluralkodik +
hit – amennyiben nem válik kultúrává, úgy nem is teljesen átgondolt és nem hűségesen megélt hit.
hivatás – az élet értelmének inkább megsejtett lehetősége, mint tévedhetetlenül elkerülhetetlen sorsa.
ima – a közösség együttes várakozásának tudatossá tétele. Az imádkozik, aki realista módon gondolkodik és komolyan veszi az emberi életének tapasztalatait. Alapjainkban összeköt a többi emberrel, mert mindannyian képtelenek vagyunk magunktól a boldogságra.
kegyelem – ennek révén leszek önmagam és haladok a megvalósulás felé
kereszténység – Isten emberré levésének hirdetése
képzelet – képesség, aminek hatalmában van egészben látni a világot
közösség – csak az élheti meg, aki mélyen megtapasztalta a saját tehetetlenségét és magányát.
kultúra – az emberré levés folyamata. Az ember megvalósításának útja. A fejlődésben lévő emberi tapasztalat rendszeres és kritikus tudata. A helyi Egyház nem állhat az uralkodó kultúrával szemben csak: elviselheti azt. A keresztény közösség elkerülhetetlenül új civilizációt teremt.
lelkiismeret – az a hely, ahol az én a Másik hangjára figyel.
létezni – szeretve lenni
liturgia – az egyház teste a mulandó időben a saját ütemére dolgozik
magány – nem a fizikai egyedüllétből fakad, hanem abból a felismerésből, hogy a legalapvetőbb problémáinkra sem magunkban sem másokban nincsen válasz
megtérés – mélyebb és hitelesebb felfedezése annak, amihez már korábban csatlakoztunk
megváltás – az élet pozitív értelmének jóhíre
moralizmus – az erkölcs törvényekből és a hatalom által jóváhagyott életfelfogás másolása. Az az erkölcs, amit a többség annak tart. Az uralkodó kultúra által elismert, emberi eszményekhez való erőltetett, akarattal hangoztatott ragaszkodás. Önvádra késztető konformizmusra kényszerít. Leszűkíti az értékek horizontját.
pillanat – készülése közben lepjük meg az időt
szabadság – a valósághoz, a Léthez tartozás energiája. Az én energiája a Másikhoz tartozáson keresztül
szent – a teljességnek a tudatban megjelenő egyik szerkezeti eleme
szentség – az emberi gesztus megváltott formája.
szeretet – az életnek hivatásként való elfogadása
szubjektivizmus – Isten igéjének a drámája viszonylagossá válik
tekintély – azt fogom elfogadni, aki a legőszintébben fogja fel és éli át az emberség tapasztalatát
tévedés – megőrült igazság
tudatlanság – a valóságot leszűkítem egy, vagy néhány ismeret, vagy birtoklás területére
üdvösség – mindinkább Ahhoz tartozónak érzi magát, Aki által lett és Aki után egész lénye kiált
vallás – az ember elméletileg, etikailag és rituálisan megkísérli felépíteni azt a módot, ahogy elképzeli kapcsolatát saját céljával
vallási érzék – az ész csúcsa és a szellem szintézise
vallásos tapasztalat – az ember kicsinységének és a titok mérhetetlen nagyságának átélése
Luigi Giovanni Giussani (Desio, 1922. október 15. – Milánó, 2005. február 22.) olasz teológus, egyetemi lelkész, a Comunione e Liberazione (CL) katolikus lelkiségi mozgalom alapítója.
Várnai Péter összeállítása