1. Mondjon igent a hatalomra! Fogadja el a hatalmát, és éljen vele! Jó eszköz arra, hogy jót tegyen. Mondjon igent a világra! Minél nagyobb a hatalma, annál nagyobb felelősséggel tartozik az iránt is, hogy a világban megvalósuljon a jó. Gyakorolja hatalmát bátran, bizalommal, örömmel, hálával, de figyelmesen, tisztelettudóan, nagy gonddal és félelemmel is! Fogadja el türelmesen és alázattal, ha tehetetlen, és mondjon igent az ebből következőszenvedésre is! Tegye meg, amit szükséges megtennie, és amire lehetősége van: ne többet – ebben az esetben mind magára, mind másokra túl nagy terhet rakna –, de ne is kevesebbet – ekkor viszont nem jól bánna a felelősséggel, amit a hatalom ró Önre.
2. Legyenek céljai! Tudatosítsa magában, hogy milyen célok és értékek határozzák meg a cselekedeteit! Vizsgálja meg őket az igazságosság és a jó jegyében! Vesse el, ami fennmarad a rostán! Tettei célorientáltak legyenek! Vizsgálja meg józanul és őszintén cselekedetei mozgatórugóit. Törekedjen arra, hogy szándékai tisztábbak legyenek! Meggyőződései mellett álljon ki akkor is, ha gátolják karrieijét! Ne essen bele azokba a csapdákba, amelyek a nárcisztikus hajlamait erősítik. Törekedjen tartós eredményekre: fontosabbak, mint a siker.”
3. Kommunikáljon! Vonja be az Önre bízott embereket a döntéseibe! Törekedjen arra, hogy őszintén és közvetlenül beszéljen munkatársaival! Próbálja meg beosztottai kijelentéseit sokkal inkább „megmenteni”, mint elítélni. Tisztelettel és jó szándékkal bánjon vélük! Nem mondhat el mindig mindent, de ami! közöl másokkal, az igaz legyen. Ne próbáljon mindenkinek a kedvében járni!
4. Vonja be beosztottait a közös munkába! Próbálja meg döntéseit az érintettekkel közösen, konszenzusos alapon, mások számára is követhető, ellenőrizhető módon meghozni! Delegáljon, amit lehet! Ösztönözze beosztottait a közös munkára! A népszerűtlen és fájdalmas döntéseket – lehetőségeihez mérten – próbába meg elfogadtatni a munkatársaival! Mérlegelje, hogy a szakmai előnyök az embereket érő hátrányokat kiegyenlítik-e, vagy csak kényszerrel valósíthatók-e meg – és viszont
5. Kontrollálja az értékeket, amelyek cselekedeteit irányítják! Vizsgálja meg rendszeresen, hogy milyen érdekek irányítják tetteit: önérdek vagy másokéi, tiszta szándékok vagy önző törekvések, anyagi vagy szellemi természetűek, az intézményhez köthetőek, vagy az emberek javát szolgálják. Az általános, egyetemes jó lebegjen szeme előtt! Tegyen szert kellő önismeretre, és igyekezzen tenni gyengéi ellen!
6. Alakítsa tudatosan kapcsolatát a munkatársaival! Az Önre bízottakkal törekedjen közvetlenségre, a bizalmas légkör kialakítására, de ha kell, tudjon távolságtartó és tárgyilagos is lenni! Jól fontolja meg, hogy kivel és mi módon barátkozhat! Ismerje meg a pozíciójával járó szerepet, éljen annak lehetőségeivel, de fogadja el korlátait is! Éljen a kapcsolatokban rejlő lehetőségekkel, de ne önző módon, hanem a többiek javát szolgálva! Személyre szabottan, a körülményekhez és a célokhoz igazítva legyen szigorú vagy szelíd! Tegyen mindent szeretetből!
7. Viselje el a pozíciójával járó kellemetlenségeket! Próbálja meg felismerni, ha valakiből nem Önt illető érzéseket, érzelmeket vált ki, és reagáljon ennek megfelelően! Viselje el mások – és önmaga – éretlenségét! Ne hagyja, hogy a rendezetlen, kaotikus dolgok magukkal ragadják! Búja ki a hatalommal járó magányt, és töltse kreatívan az idejét. Tegye le gyakrabban a kormánypálcát, és ne hanyagolja el a magánéletét!
8. Fogadja el a valóságot! Legyen engedelmes a valósággal szemben, vagyis; úgy fogadja el az Önt körülvevő világot, ahogy van, és ne azt várja el, hogy olyan legyen, amilyennek Ön szeretné. Azokkal az emberekkel működjön együtt, akik körülveszik, ne azokkal, akiket megálmodott magának! Legyen józan és alázatos, ne legyen meggyőződve önmaga fontosságáról!
9. Ne hagyja, hogy a félelmei eluralkodjanak Önön! Tudatosítsa a félelmeit! Fél-e a veszteségtől, a bukástól, a konkurenciától vagy a megvetéstől? Pillantson kívülállóként a félelmeire, és tanulja meg megkülönböztetni: melyek alaptalanok, és melyekjeleznek túlterheltséget, veszélyt. Ne adja fel túl gyorsan, ne engedje, hogy félelmei eluralkodjanak Önön! Realisztikusan bár, de szedje össze a bátorságát, és legyen bizakodó!
10. Kérjen segítséget! Vegye igénybe erre alkalmas tanácsadók, tehetséges és motivált munkatársai segítségét, hallgassa meg jó barátai őszinte visszajelzéseit, kompetens szakemberek kritikus észrevételeit! A jó tanácsadó nem függ Öntől, és szabadon ítél. Ne fogadjon el olyan feladatot, ami fizikailag vagy pszichikailag túl nagy kihívást jelent!
11. Legyen könyörületes! Legyen elnéző önmagával és másokkal, bocsásson meg nagyvonalúan mind önmagának, mind embertársainak! Nem kell tökéletesnek lennie! Isten mindig sokkal nagyobb irgalmú, mint ahogy mi azt el tudjuk képzelni. Megtalálva a megfelelő módot és eltalálva a megfelelő helyzetet, vállalja föl a hibáit; ha kell, nyilvánosan is! Isten nem kíván Öntől többet, mint amire képes, ezért másnak sincs joga ahhoz, hogy túlterhelje Önt! Ha feladata elvégzéséhez hiányoznak bizonyos adottságai, nézzen szembe ezzel a hiányosságával, és – ha ez módjában áll – delegálja az adott munkát!
12. Adja meg Istennek a tiszteletet! Ne a saját maga, hanem Isten dicsőségét keresse! Isten valódi tisztelete nem más, mint igazság és béke, életvidám, boldog emberek, akik között szeretet és egyetértés uralkodik. Bizalom, remény, hit és ima; ezek azok az isteni eszközök, amelyek az emberi erőfeszítések mellett Isten valódi tiszteletére vezetnek. Úgy használja az emberi eszközöket, mintha nem lenne isteni segítség, és az istenieket úgy, mintha nem létezne emberi erőfeszítés.

1. Kiechle: A hatalom gakorlása (Korda kiadó 2010)