A derű a lelki egészség fontos része; a humor az evangelizáció, az alázat, az elfogadás és a gyógyulás eszköze – mondta november 15-én tartott előadásában az amerikai Maryknoll Missziós Központban James Martin jezsuita.
Az egyház nem becsüli túl sokra a derűt, és ez tragikus. Aki igazán mély kapcsolatban van Istennel, az derűs. Aki mindig halálosan komoly, annak állapota valószínűleg komolyan halálos – mondta James Martin „Istennel együtt nevetni – derű, humor és nevetés a lelki életben” című előadásában, amelyet jezsuitákról, ferencesekről, trappistákról szóló viccekkel fűszerezett, több mint félezres hallgatósága élénk derültségére.
Az előadó utalt rá, hogy Jézusnak jó humora volt, és mások humorát is értékelte. A szentírástudósok szerint egyes példabeszédei minden bizonnyal megmosolyogtatták hallgatóságát. Hogy mi nem találjuk őket humorosnak, annak egyik oka, hogy annyiszor hallottuk már őket, hogy megkoptak, ellaposodtak, mint a régi pénzérme oldalán a recék; a másik, hogy maguk az evangélisták is tompították a humort – a zsidó kultúrában ugyanis Istenről csakis nagyon komolyan lehetett szólni; a görögök a beszédben a logikus érvelést, a rómaiak pedig a gravitast, a méltóságteljes kifejezésmódot értékelték.
A mai egyházi vezetőknél a humor szinte rosszpontnak számít, pedig követelmény kellene hogy legyen – fogalmazott Martin, a humort ügyesen alkalmazó Timothy M. Dolan New York-i érsek példájára utalva, aki egyszer egy stadionban tartott kateketikai konferencián mondott beszédében arról elmélkedett, hogy nem is olyan egyszerű olyan helyen beszélni, ahol stopperóra és pontozótábla is van…
Martin kiemelte, hogy a humor és a nevetés a szentek életében is mindenütt jelen van, és vonzóvá teszi őket. Amikor például Boldog XXIII. János pápa ellátogatott a római Szentlélek kórházba, az intézményt vezető szerzetesnővér „a Szentlélek főnöknőjeként” mutatkozott be. Mire János pápa így felelt: „Hát akkor fölöttem áll, mert én csak Krisztus helytartója vagyok.”
Az előadó szerint a humor az evangelizáció eszköze, mert a pozitív életszemléletű emberekből a feltámadásba és a jó győzelmébe vetett hit sugárzik. Megemlítette, hogy Peter-Hans Kolvenbach korábbi jezsuita generális, ha arról kérdezték, hogyan lehet új jezsuita hivatásokat ébreszteni, mindig azt mondta: „Éld derűsen a saját hivatásodat!” Martin hozzátette: „Ugyan ki akarna egy búslakodó közösséghez csatlakozni?”
A humor segít az igazság felismertetésében, önmagunk megmosolygása az önteltség jó ellenszere. A derű ugyanakkor a keresztény bátorság kifejezője is. Szent Lőrinc, a 3. századi vértanú, miközben rostélyon sütötték, odaszólt kínzóinak: „Fordítsatok meg, ez az oldalam már megsült”. A vértanúság derűs elviselése azt hirdeti: „Nem félek a haláltól; tudom, hogy a Megváltóm él.”
A humor erősíti Istennel való kapcsolatunkat, mint ahogy a jó emberi kapcsolatokban is helye van a nevetésnek. Életünk meglepetéseiben Isten játékosságát fedezhetjük fel – idézi az előadót az americancatholic.org internetes lap.
Forrás: Magyar Kurir
