Kedves Zoli!

A napokban megjelent nyilatkozatodból (Népszabadság, 2000. november 2) a leghitelesebb forrásból, Tőled magadtól tudhattam meg, hogy egyházpolitikai főtanácsadója és lelki vezetője vagy Orbán Viktornak.

Mi több mint tíz éve ismerjük egymást, Zoli, egy évig együtt is dolgoztunk a TF mentálhygiéniai szakcsoportjában, minden héten találkoztunk, és sokat beszélgettünk. Úgy éreztem akkor, hogy nagyon közel állunk egymáshoz. Ugyanazt az Istent próbáljuk szolgálni, Te református lelkészként, én katolikus filozófusként és „civil teológusként” (mert világi hallgatóként tanultam a Pázmány Péter Római-katolikus Hittudományi Főiskolán). A magunk egyházában mind a ketten a „rebellisek” közé tartozunk: Te az Egyház és Világ című, azóta, sajnos, megszűnt független református folyóirat, én meg a Mérleg című, hálistennek még ma is létező független katolikus folyóirat szerkesztőjeként. Egy a hitünk Jézus Krisztusban; Te nem voltál békepap, én nem voltam párttag az előző rendszerben. Az önálló, független, kritikai gondolkodást mind a ketten nagyra értékeljük, ami azért is magától értődő volt nekem akkor, mert a rendszerváltás előtt ugyanazokat a szamizdatokat olvastuk és terjesztettük. Mind a ketten elég hosszú időt töltöttünk Németországban és Svájcban, Te teológiai, én filozófiai ösztöndíjjal, és mindketten azt próbáljuk elősegíteni, gondoltam akkor, hogy megújuljon a magyar kereszténység és keresztyénség meg általában a magyar társadalom és közgondolkodás, mégpedig demokratikus és liberális szellemben. Azt hiszem, Zoli, akkor Te is úgy érezted, hogy szoros szellemi és lelki rokonság fűz össze bennünket, annál is inkább, mivel a Fidesz akkor még liberális párt és „természetes szövetségese” volt az SZDSZ-nek, amelynek „értelmiségi holdudvarához” én tartoztam (és tartozom ma is).

Azóta, Zoli, sok víz lefolyt a Dunán. A Fidesz nagy fordulatot csinált: kilépett a Liberális Internacionáléból, és Fidesz Magyar Polgári Párt (kiemelés tőlem) lett belőle. A nyilatkozatodban, Zoli, „pragmatikusnak” nevezed e fordulatot, amelynek eredményeként a Fidesz, amely „a rendszerváltáskor radikálisan liberális, ateista pártként jelent meg a színen, ma nemzeti-konzervatív, keresztény, jobboldali gyűjtőpártként” működik.

A „pragmatikus” jelzővel kapcsolatban, Zoli, elismered: „a döntésben racionális elemek is szerepet játszottak”, majd rögtön hozzáteszed: „de nem lehet azt állítani, hogy mindez kizárólag a politikai haszonelvűség jegyében történt”. Tegyük egy pillanatra félre az idegen szavakat („politikai haszonelvűség”, „pragmatikus”, „racionális elemek”), és fogalmazzuk meg magyarul a kérdést: miért alakította át Orbán Viktor & Co. a Fideszt nemzeti és keresztény párttá? Azért-e, mert megtértek, hívő keresztények lettek, és rájöttek, hogy ők is magyarok, akiknek a nemzet, a haza üdve a legfontosabb? Vagy inkább azért, mert hideg fejjel, macchiavellisták módjára megállapították, hogy a legtöbb magyar „polgár” xenofóbiában szenved, azaz gyűlöli az idegeneket, az ukránokat, az arabokat, a „románokat” (értsd: az erdélyi magyarokat) és más jött-menteket; és azt is konstatálták Orbánék, hogy a magyar ember nem éppen filoszemita (hiszen a Vészkorszak idején a nácik kiirtottak hatszázezer magyar zsidót, mégpedig úgy, hogy a magyar hatóságok gyűjtötték gettókba a zsidókat, és segédkeztek lelkesen a németeknek a zsidók elhurcolásában, az egyszerű magyar emberek pedig mindezt tétlenül és némán nézték végig.) Ezek után a kérdés az: vajon nem azért alakították-e át Orbánék a Fideszt keresztény („nem-zsidó”) és nemzeti párttá, hogy több szavazathoz jussanak, és megszerezzék a hatalmat? Nem akarok válaszolni erre a kérdésre. Nem vagyok „a szívek és vesék vizsgálója”, nem tudom, mi játszódott le Orbánék fejében és szívében, amikor rászánták magukat erre a fordulatra.

Van azonban, Zoli, a nyilatkozatodban egy mondat, amely mellett nem mehetek el szó nélkül. A mondat így hangzik: „A Fidesz visszatalált a vallási gyökerekhez, és megtanulta, hogyan lehet hitelesen képviselni a keresztény értékeket”.

Kezdjük a szavak jelentésével. A „keresztény” szó, amint ezt, Zoli, Te is tudod, a latin „christianus”-ból, azaz krisztusiból származik. Az „érték” szó pedig a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint „valaminek az a tulajdonsága, amely a társadalom és az egyén számára való fontosságát fejezi ki”. „Keresztény értéken” tehát nyilván olyasmit értesz, ami fontos a krisztusi egyének és közösségek számára (mely utóbbiakból, az egyházakból egyelőre minden ökumenikus igyekezet ellenére is, sajnos, nem csak egy, hanem még mindig több is van).

Nem tudom, Zoli, meggondoltad-e, hogy mit is állítasz, amikor azt mondod, hogy a Fidesz „keresztény értékeket” képvisel, mégpedig hitelesen. Hadd emlékeztesselek, Zoli, arra, hogy 2000 év alatt égbekiáltó bűnök történtek „keresztény értékek” vagy egyszerűen a kereszténység nevében. II. János Pál pápa ez év tavaszán, a nagyböjt első vasárnapján a katolikus egyház nevében bocsánatot is kért Istentől mindezekért: a vallásháborúkért és keresztes hadjáratokért; az inkvizícióért; az egyházszakadásokért, a kiközösítésekért, a vallási türelmetlenségért; a zsidók elleni bűnökért, a múltbeli zsidóellenességért és a hallgatásért a holocaust idején; az erőszakos hitterjesztésért, más vallásúak és más kultúrájúak emberi jogainak semmibevételéért; a keresztények bűneiért az emberi méltóság ellen, főként a nők, a rabszolgák, az etnikai kisebbségek, például a cigányság esetében; és a mulasztásokért a társadalmi igazságtalanságokkal, a szegényekkel, az elnyomottakkal és a peremre szorultakkal kapcsolatban.

Ha tehát valaki komolyan veszi a kereszténységet, és nem csak „áruvédjegynek” tekinti, a „keresztény értékeket” meg nem csak a PR munka részeként emlegeti, akkor illenék konkrétan megmondania, milyen alapon tartja krisztusinak a Fidesz MPP működését.

Németországban aligha jutna bárkinek is eszébe, hogy Kohl exkancellár botrányai után krisztusinak tartsa a német kereszténydemokrata pártot. Azt gondolod, Zoli, hogy Te viszont krisztusinak mondhatod a Fidesz politizálását?

Hogy egyáltalán létezhet-e krisztusi politizálás, és ha igen, melyek a kritériumai: e kérdések nagyon messzire vezetnének. Én itt legfeljebb néhány kritériumot említek, amelyek valamennyire azért eligazítanak.

Az első kritérium a hatalomhoz és a szolgálathoz való viszony, amelyről Jézus ezt mondta: „Akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért.” (Máté 20, 25-28).

E krisztusi kívánalommal ellentétben a jelenlegi kormánykoalíció pártjai nem szolgálatra, hanem egyéni haszonszerzésre használják hatalmukat. A miniszterelnök édesapja, Orbán Győző például kavicsbányát vásárolt abból a pénzből, amelyet a Fidesz vezetősége adott neki, miután a Fidesz eladta a magyar államtól kapott pártszékház ráeső részét. Legalábbis ez a vélemény alakult ki a Fidesz belső köreiben a bányaügyről, amint azt idevágó ítéletében a független magyar bíróság is elismerte (???). Torgyán József bevallotta, hogy hamis vagyonnyilatkozatot tett, s így abba a gyanúba keveredett, hogy rózsadombi kastélyát nem csak önerőből, hanem állami pénzekből is építtette és építteti. A parlament felfüggesztette Székely Zoltán kisgazda képviselő mentelmi jogát, hogy az ügyészség kivizsgálhassa vele kapcsolatban a zsarolás és a hivatali hatalommal való visszaélés nagyon alapos gyanúját.

A második kritérium a becsületesség, az igazmondás. Jézus azt mondja: „ne esküdjetek sem az égre…, sem a földre,…, sem Jeruzsálemre” (mert ha esküdöztök, azzal beismeritek, hogy eskü nélkül sokszor hazudoztok), „hanem így beszéljetek inkább: az igen igen; a nem nem” vagyis mondjatok mindig igazat (Máté 5, 33-37). Vajon krisztusi politikát folytat-e egy párt, ha politikáját az ún. „joghézagok” kihasználására, magyarul a törvények sorozatos kijátszására, mellébeszélésre, jogi csűrésre-csavarásra vagy közönséges hazugságokra alapozza?

Ez utóbbiakra klasszikus példa az ún. megfigyelési ügy. 1998 nyarán a miniszterelnök drámai bejelentést tett: az előző kormány titkosszolgálati eszközökkel hosszú időn át törvénytelenül megfigyelte a Fidesz vezető politikusait. Fel is állt az országgyűlés ún. megfigyelési bizottsága, de a miniszterelnök egyetlen állítását sem tudta bizonyítani, ami magyarul azt jelenti, hogy a miniszterelnök hazudott.

A harmadik kritérium a titkokhoz és a nyilvánossághoz való viszony, amiről Jézus ezt mondja: „Mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.” (Ján 3, 20-21). A kommunista és a fasiszta diktatúrákkal ellentétben a modern jogállamoknak az az egyik alapelve, hogy az állam legyen teljesen átlátható az állampolgárai előtt. Ez az ún. információs jog, amelynek jogállamokban úgy szereznek érvényt, hogy a közszolgálati rádiók és televíziók függetlenek a kormánytól. Ezzel szemben Magyarországon kizárólag kormánypárti delegáltakból állnak a közszolgálati rádiók és televíziók kuratóriumai, amit Györgyi Kálmán legfőbb ügyész törvénytelennek is minősített. Áder János (Fidesz MPP), az országgyűlés elnöke viszont úgy döntött, továbbra is működhetnek ezek a törvénytelen kuratóriumok.

Hogy az Orbán-kormány mennyire viszolyog a nyilvánosságtól, azt mutatja az is, hogy a magyar kormányok történetében példátlan módon az Orbán-kormány még a kormányülésekről sem készít jegyzőkönyvet, amivel megfosztja információs jogaiktól még az utókor történészeit is. További példája a titkolódzásnak az, hogy az M3-as autópálya továbbépítését kivonták a koncessziós körből: nincs koncesszió, nincs nyílt pályáztatás, az ügyletek átláthatatlanok. Mint ahogy Schwajda kormánybiztos sem azért bízta meg az új Nemzeti Színház tervezésével Siklósi Máriát, mert Siklósi megnyerte volna a tervezésre kiírt nyílt pályázatot. Nem nyerhette meg, ugyanis valóságos pályázatkiírás sem történt.

Macchiavelli azt mondta: „A szószegő uralkodók vittek végbe nagy dolgokat, akik az emberek eszén kifogtak; ezek végül is többre vitték, mint azok, akik igazul cselekedtek… A bölcs uralkodó ne legyen szótartó, ha ez a magatartás kárára válik, és ha az okok, amelyek miatt ígéretet tett, megszűntek. Ha az emberek jók lennének, ez az elv kárt okozna; de mert gonosz indulatúak, nem tartják meg adott szavukat veled szemben. Így hát neked sem kell megtartanod a szavaidat velük szemben.”

Kérdem ezek után: vajon keresztény vagy macchiavellista értékeket képvisel-e hitelesen a Fidesz?