• Nem a házasság teszi boldoggá az embert, hanem az Istennel való közösség. Ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy van-e (lesz-e) párod, hanem az, hogy ki a te Istened: magad alkottad-e Őt kívánságaid szerint, képzeleted és gondolataid segítségével, vagy a Bibliában magát kijelentő, valódi, élő Isten az, akinek a kezébe teszed az életedet, beleértve a házasságkötésed ügyét is.

• Isten a házasságodat is arra akarja használni, amire a házasságodtól függetlenül is az életedet: hogy az Ő hatalmát és szeretetét megismerjék az emberek. Ezért olyan társra kell találnod, akivel a közös életetek Isten dicsőségét és szeretetét tükrözi: készek és képesek vagytok egymás iránti önfeláldozásra, hűségre, megbocsátásra, és folytonos megújulásra a szeretetben. Ilyen kapcsolat kizárólag olyan emberrel lehetséges, aki ugyanúgy Isten megváltott gyermeke, és az Úrnak szentelt életre ugyanúgy törekszik, mint te magad.

• A társkeresésben ne használj semmilyen „kegyes” módszert, de használd józan, Isten igéje és Szentlelke által irányított ítélőképességedet és megújult gondolkodásodat.

• Készülj fel arra, hogy a párod is ember, vagyis nem tökéletes. Állj ellen a „csőlátás” és a projekció torzításainak.

• Csak olyan emberrel köss házasságot, aki testileg is vonzó számodra. Ismerd meg jól a gondolkodását, életszemléletét, értékrendjét is, és vizsgáld meg, harmonizál-e a tiéddel.

• Légy tudatában annak, hogy döntéseddel sok mindenről lemondasz: az összes többi nőről illetve férfiról, önállóságodról, személyes szabadságodról.

• Légy tudatában annak is, hogy döntésed egész éltedre érvényes!

Dr. Pálhegyi Ferenc: Utazzunk együtt! című könyvéből
(Ébredés Alapítvány, Pécel 2002, 29-31. oldal)