Az oratio continua jellegzetesen kalazanciusi áhítatgyakorlat. Mint P. Valentin Caballero „Orientaciones Pedagogicas” c. művében kifejti, az Evangélium szelleme, az imádság s kivált a gyermekek imádságának erejébe vetett élő hit, a gyermekek vallásos neveléséért égő buzgóság és valami mély pedagógiai érzék volt.
Az Evangélium szelleme az imádság, az Istennel való kapcsolat és a természetfölötti hit lelkülete. Ez a hit megmutatja nekünk gyöngeségünket, elégtelenségünket, s azt, hogy mennyire rászorulunk az Istennel való érintkezésre, arra, hogy részesüljünk az ő világosságában, tüzében, erejében, magában isteni életében. „Kell, hogy mindig imádkozzunk, és soha bele ne fáradjunk.” Ezért aztán abban a pillanatban, amelyben az imádságos élettel fölhagyunk, süllyedni kezdünk.
Ezért törekedett arra Kalazancius, hogy iskolái ne csak a kultúrának, de az imádságnak és pedig a folytonos imádságnak, egy igazi és tökéletes imaapostolságnak is központjai legyenek. Így lehetséges, hogy sokkal ennek az imaapostolságnak megindulása előtt (amely ma már világszerte ismert a keresztény hívek között), Kalazanci Szent József tulajdonképpen megalapította azt iskoláiban – s hozzá valóban katolikus és apostoli célzattal.
Kalazancius határtalanul bízott a gyermekek imájának erejében. Mikor Nápolyban nem volt megfelelő épület a noviciátus számára, így írt Cherubini atyának: „Imádkoztassa néhány napon át a gyermekeket, s mindenekelőtt a legszegényebbeket, hogy az Úristen a célnak megfelelő helyet mutasson nekünk.” Már lefokozták a rendet, mikor még mindig így írt Bondi atyának: „Ne hagyják abba a gyermekek imádkoztatását, ügyelve arra, hogy különösen a legszegényebbek imádkozzanak.” Már évekkel előbb megírta Nápolyba: „Nagy örömömre szolgálna, ha reggel és a későbbi órákban imádkoztatnák a gyermekeket nyolcas-tízes csoportokban, és Isten gondoskodásába ajánlanák a Szerzet némely nehéz ügyeit. S ha a Legszentebbet templomukban őrzik, gyújtsanak gyertyát, és nyissák ki a tabernákulumot.”
Mindamellett ez az áhítatgyakorlat fontossága ellenére is válságos időket ért meg. Ezekre utal Főtisztelendő Foci János atya, aki 1692-től 1700-ig kormányozta a piarista rendet, s aki elhatározta, hogy visszaállítja azt összes kollégiumainkban. Ebben az ügyben körlevelet intézett az összes Provinciálisokhoz, amelyből a következő mondatokat idézzük: „Sokat gondolkodtunk azon, milyen nagy megpróbáltatások látogattak meg bennünket, s félünk, hogy az Úristen azért a régi mulasztásunkért büntet. Így hát elhatároztuk, hogy mindenütt újítsák föl teljes buzgósággal ezt az oly szent kezdeményezést, tekintsék úgy, mint a mi piarista iskoláink kiegészítését, s a tudományos neveléssel kapcsolják egybe ennek a kiváló jámborságnak gyakorlatait. És miután a szent Pantaleónban, rendünk anyaházában kipróbáltuk, és nagyon hasznos meg épületes gyakorlatnak találtuk, elrendeljük Főtisztelendőségeteknek, hogy rendezze így a dolgokat saját provinciájában, hogy a Konstitúcióknak megfelelően minden házunkban pontosan megtartsák azt. S hogy megkönnyítsük és eredményesebbé tegyük ezt a gyakorlatot, kinyomtattuk a mellékelt lapot. A diákok tanulják meg betéve annak tartalmát, s akkor jól tudják majd végezni az oratio continua-t, és egész életükben kezük ügyében lesznek az örök üdvösség elnyerése szempontjából legfontosabb imaformák. Emellett meg vagyunk győződve arról, hogy az egyöntetűség, amellyel összes házunkban végezni fogják ezt az imádságot, előmozdítja Isten dicsőségét, a lelkek buzgóságát, s azt a figyelmes készséget is, amellyel szerzeteseinknek apostoli munkájuk végzésére kell szentelniök magukat.”
Nem zárhatjuk le az oratio continua jelentőségéről szóló e rövid reflexiókat anélkül, hogy néhány megjegyzést ne tennénk ennek az oly szent áhítatgyakorlatnak jellegére vonatkozóan. Nem a csoportok imádkoznak csak; a csoportok az Intézetet képviselik, s általuk az egész Intézet imádkozik tanárostul, növendékestül. Ez az a nagy IMAAPOSTOLSÁG, amelyet Kalazanci Szent József intézeteiben jóval előbb meghonosított, mint P. Ramiere Henrik a hívek között.
Bevezetésünket azokkal a mondatokkal zárjuk, amelyeket maga Kalazancius írt Rövid Jelentésében, ahol beszámol arról, hogyan folyik az oratio continua.
„Az oratio continua egész nap folyik a tanítás kezdetétől annak végéig. Kilenc tanuló végzi egy művelt papnak a vezetésével, aki megtanítja a diákokat az imádság módszerére. Fél óra hosszat tart, azután új kilenctagú csoport következik. Az imádságot a Római Anyaszentegyház fölmagasztalásáért, az eretnekségek kiirtásáért, a katolikus fejedelmek egyetértéséért, s különösen az illető Intézet rendszeres jótevőiért végezzük. Ebben az imádságban egymást váltogatva az összes tanulók részt vesznek az első osztálytól az utolsóig.”
Megjegyzések
Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.
Én Istenem, hiszek, imádlak, remélek, szeretlek. Bocsánatodat kérem azok számára, akik nem hisznek, nem imádnak, nem remélnek és nem szeretnek téged. (A fatimai látnokokat a Béke Angyala biztatta, hogy napjában háromszor mondják el ezt az imádságot.)
Az oratio continua prefektusa most előimádkozik egyet a Direktóriumban javasolt imák közül, és kifejti a magyarázatra váró igazságot.
V. Jézus, az élő Isten Fia
R. Könyörülj rajtunk!
V. Szentséges Szűz Mária
R. Könyörögj érettünk!
V. Szent József, Mária Jegyese, Kalazanci Szent József, és a mennyország összes szentjei
R. Szabadíts meg minket, Urunk, minden rossztól.
Én Istenem, hiszek Benned, mert csalhatatlan Igazság vagy.
Én Istenem, remélek Benned, mert végtelen jóság vagy, és hűséges vagy ígéreteidnek megtartásában.
Én Istenem, mindennél jobban szeretlek téged, mert maga vagy a Szeretet, minden javam és örök boldogságom.
Üdvözlégy tisztaságos Szűz – aki bűn nélkül fogantattál.
Öt látogatás a szentégi Jézusnál
1. Koldusként állok előtted, Uram; add nekem alamizsnaképpen irgalmad egy morzsáját.
(Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség)
2. Úgy állok előtted, Uram, mint a vádlott bírája előtt; könyörülj rajtam, bocsáss meg nekem. (Miatyánk, stb.)
3. Úgy állok előtted, Uram, mint a rabszolga gazdája előtt; add meg nekem Testednek és Vérednek lelki táplálékát és a szeretet köntösét, hogy az befödje minden bűnömet. (…)
4. Úgy állok előtted, Uram, mint a barát áll barátja előtt; kötözz meg engem isteni szeretetednek kötelékével, s olyan szorosan, hogy sohase szakadjak el Tőled. (…)
5. Úgy állok előtted, Uram, mint a fiú áll atyja előtt; ne vond meg tőlem atyai örökségemet: a mennyek országát. (…)
Hiszem, én Jézusom, hogy jelen vagy a legszentebb Oltáriszentségben, imádlak Téged semmiségemnek mélyén, és szeretnélek magamhoz venni. Ha nem vehetlek is szentségi módon, jöjj legalább lélek szerint szívembe. Mintha már magamhoz is vettelek volna, átölellek és egyesülök veled. Ne hagyj el engem.
Szent Bernát imája a szentséges Szűz Máriához (Memorare)
Áldott legyen tisztaságod, legyen mindörökké áldott, mert maga az Isten leli örömét a te oly igen bájos szépségedben. Ó, égi Királynő, Szentséges Szűz Mária, e naptól fogva neked ajánlom lelkemet, életemet és szívemet. Tekints megértő szemmel reám, s ne hagyj el, Szűzanyám.
Prefektus: Jézus Krisztus mondja nekünk az Evangéliumban: „Ahol ketten vagy többen együtt vagytok az én nevemben, ott vagyok én is közöttetek”. Ezekben a percekben a lehető legtökéletesebb módon megvalósulnak Jézusnak e szavai. Egybegyűltünk Jézus Krisztus nevében, és ő is valóságosan jelen van a Legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Gyerekek: Hála neked, Urunk – hogy jelenlétednek kegyelmére méltattál bennünket.
Pr.: Semmi okotok sincs arra, hogy irigyeljétek azokat a fiúkat, akik olyan szerencsések voltak, hogy szemtől szembe láthatták Jézust Palesztinában. Hozzátok is szól az Úr. Azt mondja Jézus: „Így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”. Figyeljünk csak! Az édes atya névvel szólítjuk meg Istent. Valóban Isten fiai vagyunk. Atyánknak s nem atyám-nak nevezzük, mert mindnyájan testvérek vagyunk, és testvérek módjára kell szeretnünk egymást. Hozzákapcsoljuk: „ki vagy a mennyekben” azaz abban a dicsőséges palotában, amelyet számunkra, gyermekei számára elkészített. Mondjuk tehát:
Gy.: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben” – Add, hogy mindnyájan, akik itt jelen vagyunk, együtt találjuk magunkat egy napon a te égi hajlékodban.
Pr.: „Szenteltessék meg a te neved”. Azok szentelik meg, akik dicsőítik Isten nevét, és tisztelettel ejtik azt ki. Ne hagyja el soha ajkunkat káromkodó beszéd.
Gy.: Urunk, legyen ismert és tisztelt a te neved az összes emberek között, Bocsásd meg a káromlásokat.
Pr.: „Jöjjön el a te országod.” Isten országa az Egyház. Némely országban üldözik, máshol meg nem ismerik. Imádkozzunk édesanyánkért, az Egyházért!
Gy.: Kérünk téged, Urunk minden üldözött katolikusért, a misszionáriusokért, akik a hitetlen országokban élnek, mindazokért, akik dicsőségednek terjesztéséért munkálkodnak és az Actio Catholicába tartozó összes gyerekekért meg ifjakért. – „Jöjjön el a te országod!”
Pr.: „Legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is”. Azért vagyunk ezen a világon, hogy Isten akaratát betöltsük. Sokszor szomorúak, betegek vagyunk, sokszor nélkülöznünk is kell. Kérjük az Úristent, hogy orvosolja szükségeinket, de fogadjuk el mindig azt, amit reánk mér, a getszemáni Jézus példáját követve.
Gy.: Urunk, taníts meg bennünket akaratodnak követésére. Szolgáid vagyunk, vidd végre bennünk minden kívánságodat.
Pr.: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Kérjük az Úrtól az Eukarisztikus Kenyeret, amely az ő szentséges Teste, s kérjük, hogy növelje bennünk a vágyakozást annak vételére. Végezzünk lelki áldozást.
Gy.: Hiszem, Jézusom, hogy jelen vagy, szeretnélek téged szívembe fogadni.
Pr.: Amikor a mindennapi kenyeret kérjük, azért is imádkozunk, hogy szüleinknek legyen munkája és keresete, hogy teremjenek a földek, és gyümölcsös legyen az ipari munka.
Gy.: Urunk, add, hogy sose hiányozzék a kenyér családjainkban, a tiédhez hasonló munkásotthonokban. Hogy a szegény családok fiai is táplálékhoz és művelődési lehetőséghez jussanak.
Pr.: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Szégyenkezve bánjuk – Urunk – bűneinket, hiszen oly sokszor áthágtuk parancsaidat.
Gy.: Bánom, Uram, hogy megsértettelek, mert Te végtelenül jó vagy, és bánom azért is, mert a pokol örök gyötrelmeivel büntethetsz engem.
Pr.: Kérünk, bocsásd meg minden ember vétkét. Hogy érdemessé váljunk irgalmadra, szívből megbocsátunk felebarátainknak ellenünk elkövetett bántalmaikért és sértéseikért.
Gy.: Kivétel nélkül mindenkit szeretünk, mert Te azt mondtad, hogy erről a kölcsönös szeretetről fogják megismerni tanítványaidat.
Pr.: „Ne vígy minket a kísértésbe!” A kísértés nem bűn. Maga Jézus Krisztus is akarta, hogy megkísértessék, s így megtaníthasson bennünket arra, hogyan kell a kísértést legyőzni.
Gy.: Urunk, amikor hajlamaink rosszra csábítanak, mikor azok, akik barátainknak mondják magukat, bűnre ösztönöznek, ne engedd, hogy elbukjunk a kísértésben.
Pr.: „De szabadíts meg a gonosztól”. Hálával tartozunk Istennek azért, hogy mostanáig olyan sok rossztól megszabadított. Kérjük, hogy védelmezzen bennünket továbbra is, és növelje áhítatunkat a Szentséges Anyja és őrangyalunk iránt.
Gy.: Isten Angyala, aki őrzőm vagy, mert a Mennybéli kegyes jósága reád bízott, világosíts meg, oltalmazz, vezess és kormányozz.
Pr.: Adjunk hálát Istennek azért, hogy Mária védelmére bízott. A Kálvária hegyén csodálatos végrendeletében anyánkká tette és nekünk adta őt. Köszöntsük Anyánkat az Angyal szavával:
Gy.: Üdvözlégy Mária – irgalmasság Anyja.
Pr.: Mária létének első pillanatától fogva szeplőtelen volt, kegyelemmel teljes, nem árnyékolta meg a bűnnek semmi foltja. Ez a legszebb dicséret, amit elmondhatunk róla:
Gy.: Malaszttal vagy teljes. Add Úrnőnk, hogy mindig kegyelemben járjunk és szabadíts meg a bűntől.
Pr.: „Az Úr van teveled.” Mivel Isten Anyja és Szűz, bensőséges kapcsolatban áll az Úrjézussal. Általa jött el hozzánk a Megváltó, és általa kell eljönnie üdvösségünknek is.
Gy.: Ó Mária, mivelhogy az Úr veled van, téged kérünk mindig gyónásaink és szentáldozásaink előtt, hogy hozzánk is jöjjön el.
Pr.: Hadd teljesedjék a történelemben a Szűzanyának prófétai szava: íme boldognak hirdet engem minden nemzedék. Csatlakozzunk mi is a dicséretmondók mindent átfogó kórusához.
Gy.: „Áldott vagy te az asszonyok között.” Boldog vagy, szentséges Szűz Mária és minden dicséretre méltó, mert Tőled született az Igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk.
Pr.: A legnagyobb dicsősége az, hogy nekünk adta Jézus Krisztust. Imádkozzunk hát hozzá ilyenféleképpen:
Gy.: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja”. Azzal a névvel akarunk megszólítani, amelyet Kalazanci szent József hagyott ránk pajzsunkra vésve védelmünk gyanánt.
Pr.: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja”, imádkozzál a Kegyes Iskoláért, hogy a te neved megoltalmazza őket.
Gy.: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja” – imádkozzál a mi kollégiumunkért.
Pr.: Kalazanci szent József jó fiaiként minden reggel és este ezzel a köszöntéssel kérjük segítségét.
Gy.: Ez lesz az a csók, amelyet mennybéli Anyánknak adunk, amikor fölkelünk meg lefekszünk.
Pr.: Ha Mária szívén viseli üdvösségünket, akkor elnyerjük azt. Kérjük tehát a Szent Szüzet, harcoljon érettünk.
Gy.: A veszedelemben és a kísértésekben óvj meg bennünket a gonosztól.
Pr.: Imádkozzunk hozzá szeretteinkért is.
Gy.: Asszonyunk és Anyánk, kérünk téged édesapánkért és egész családunkért.
Pr.: Kérjük védelmét egész életünkre.
Gy.: Életünk minden napján emlékezni fogunk Rád, ó Mária. Mindig ájtatos fiaid leszünk, s ha megtörténnék, hogy mégis megfeledkeznénk Rólad, Te, Anyánk, ne felejts el bennünket.
Pr.: És az utolsó percben, halálunk óráján, állj mellettünk segítségeddel és jelenléteddel, hogy eljuthassunk a te társaságod évezettére a Mennyben.
Gy.: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráJn”
Pr.: Kegyelmes Szűz Mária, Jézus Krisztusnak Anyja, Te nekünk is Anyánk vagy. Te azt akarod, hogy minden ember áldja és dicsőítse Isten nevét.
Gy.: Ne engedd soha, hogy Kollégiumunkból valaki káromkodással merje azt beszennyezni.
Pr.: Add, hogy se nyilvános példa, se titkos csábítás hatására ne szülessen a mi szívünkben, ne fakadjon a mi ajkunkon istentelen káromló beszéd.
Gy.: Anyánk, szabadíts meg minket, fiaidat a káromkodás borzasztó bűnétől. (Üdvözlégy)
Pr.: Szerelmes Szűz Mária, Jézus Krisztusnak Anyja, Te nekünk is Anyánk vagy. Tudjuk, azért akartad, hogy a Kegyes Iskolák megalakuljanak, mert nagyon szereted a gyermekeket, akiket Jézus is oly igen szeretett.
Gy.: Azért indítottad munkára Kalazanci Szent Józsefet, s azért irányítottad művének véghezvitelében.
Pr.: Tudjuk, hogy karodban szent fiaddal, elégedetten megjelentél egyszer szent Mesterünk és fiai előtt, mikor azok az oratio continua-t végezték, s így látható módon vették Isteni Fiad áldását.
Gy.: Anyánk, tedd mindig-érvényessé és terjeszd ki azt a hathatós áldást, hogy a Kegyes Iskolák papjai megkapják a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy szerzetesi életükben és szeretetszolgálatukban megszentelődjenek.
Pr.: Imádkozzunk, hogy mi és társaink, akik most a Kollégiumban vannak, családunk angyala, s édesapánknak öröme meg büszkesége legyünk.
Gy.: Anyánk, áldd meg újra és áldd meg mindig az összes piarista papokat, mindazokat, akik a Kegyes Iskolákban tanulnak vagy tanultak. (Üdvözlégy)
1. Katolikus szent hitünk fölmagasztalásáért
2. Az eretnekségek kiirtásáért
3. A keresztény fejedelmek közötti békéért és egyetértésért
4. Az Anyaszentegyházért
5. A Kegyes Iskolák jó kormányzásáért
6. A Kegyes Iskolák növekedéséért
7. A Szentatya szándékaira
8. A Generális atya szándékaira
9. Megyéspüspökünk szándékaira
10. A Provinciális Atya szándékaira
11. A Rector atya szándékaira
12. A házbeli atyák szándékaira
13. Növendékeink családjáért
14. A Kollégium összes növendékeiért
15. A betegekért, a szenvedőkért és a haldoklókért
16. A missziókért
17. A bűnösök megtéréséért
18. A családok krisztusivá alakulásáért
19. Piarista hivatásokért
20. Azokért, akik ellenállnak a kegyelemnek
21. A piarista posztulánsokért, noviciusokért és növendékekért
22. A kollégium személyzetéért
23. Az Actio Catholicaért és az Öregdiák-szövetségért
24. A megholt hívekért
25. Megholt szülőkért
26. Megholt rokonokért
27. A tisztítótűzben szenvedő elhagyott lelkekért
28. A szentségkiszolgáltatások számának növekedéséért és gyakoriságáért
29. A Szentséges Szűz Mária iránti buzgóság növekedéséért
30. Venerábiliszaink és Vértanúink szenttéavatásáért
31. Hogy fölébredjen a lelkekben a társadalmi igazságosság után való éhség és szomjúság
1. Az imádság a lélek jámbor fölemelkedése Istenhez. (A gyermek Sámuel - 1Kir 3,1-15)
2. Imádságra szükségünk van ahhoz, hogy üdvözöljünk. (Az ördögtől megszállott gyermek meggyógyítása: Mt 17,14-22)
3. Imádkoznunk kell ahhoz, hogy elnyerjük Isten kegyelmét. (Az apostolok imádkoztak, mielőtt megkapták a Szentlelket: ApCsel 2,1-11)
4. Amikor az Egyház imádkozik, mindig megkapja, amit kér. (Szent Péter megszabadulása a börtönből: ApCsel 12,1-11)
5. A hittel végzett imádság Isten szívéig hatol. (A kananeus asszony: Mt 15,21-29)
6. Isten kegyelmet akar adni nekünk, ha imádságunk állhatatos. (Az alkalmatlankodó barátról szóló példabeszéd: Lk 11,5-13)
7. Az imának alázatosnak kell lennie, hogy Istenhez eljuthasson. (A farizeus és a vámos: Lk 18,9-14)
8. Mikor imádkozunk, állandó tisztelettel kell Isten jelenlétére gondolnunk. (Mózes megoldja saruját az égő csipkebokor előtt: Kiv 3,1-7)
9. Az imádság által minden lehetségessé lesz a hívő számára. (A nyavalyatörős meggyógyítása: Mt 9,1-8)
10. A hittel végzett imádság rettenthetetlenné tesz. (A paralitikus: Lk 5,17-26)
11. Isten próbára akarja tenni belévetett bizalmunkat. (Jézus lecsillapítja a vihart: Mt 8,23-28)
12. A hittel végzett imádság bizakodó (Ha akarod, meggyógyíthatsz engem: Mt 8,1-5)
13. Jézus Krisztus nevében kell kérni. (Mindidáig semmit sem kértetek az én nevemben: Jn 16,23-24)
14. Jézus Krisztus nevében nagy csodák történtek. (Szent Péter és Jn meggyógyítják a sánta embert a jeruzsálemi templom kapujánál: ApCsel 3,1-22)
15. Jézus Krisztus segítségével azt is megtehetjük, amire magunktól nem volnánk képesek. (Csodálatos halfogás: Lk 5,1-11)
16. Az angyalok viszik Isten elé imáinkat. (Tóbiás imája: Tob 12,1-11)
17. Az angyalok az Úr küldöttei, ők vesznek körül bennünket, miközben imádkozunk. (Krisztus imája a kertben: Lk 22,39-47)
18. A Miatyánk a legkiválóbb imádság. (Az Úrkrisztus imádkozni tanít bennünket: Lk11,1-5)
19. Krisztus életének legünnepélyesebb pillanataiban imádkozott. (Lázár föltámasztása: Jn 11,1-45)
20. Jézus imádkozott a kenyérszaporításkor. (Jn 6,1-15)
21. Jézus imádkozott az apostolok kiválasztásakor. (Lk 6,12-20)
22. A legkiválóbb imádság az elmélkedés és a kontempláció. (Mária Jézus lábánál: Lk 10,38-42)
23. A hódolatos imát Isten áldása kíséri. (Ábel áldozata: Ter 4,1-13)
24. Isten nem kedveli az olyan imát, amelyet pusztán a külső gyakorlat irányít.(rutin) (Kain áldozata: Ter 4,1-13.)
25. Imádság közben ismerjük meg Isten akaratát hivatásunkat illetően. („Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” - Szent Pál ApCsel 9,1-22)
26. Mária Isten Anyja és a mi Anyánk. („Íme, a te anyád!”: Jn 19,27)
27. Mária imája mindenható. (Kánai menyegző: Jn 2,1-11)
28. Mária szívén viseli az ember üdvösségét. (Fatimai jelenése)
29. A legkiválóbb Mária-tisztelő imádság a Szentolvasó.
30. Szűz Mária és Kalazanci Szent József. (A tizenkétcsillagú korona)
1. Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. (Ádám és Éva: Gen 1,26-28)
2. Ősszüleink vétke eltérített bennünket végső célunktól. (Gen 3,1-24)
3. Jézus Krisztus azért jött el a földre, hogy üdvösséget szerezzen nekünk.
4. Krisztus szenvedésével és halálával végbevitte megváltásunk művét.
5. A megszentelő kegyelem természetfölötti ajándék, amely kedvessé tesz bennünket Isten előtt. (Ez az én szerelmes fiam, akiben nekem kedvem telik.” Mt 17,1-9)
6. A bűn eltávolít bennünket Istentől. (A dőzsölő gazdag büntetése: Lk 16,19-31)
7. Isten azt akarja, hogy igazak és bűnösök együtt éljenek a világban mindnyájuk javára. (A konkolyról szóló példabeszéd: Mt 13,24-30)
8. Maga a kísértés még nem távolít el bennünket Istentől. (Jézus megkísértése a sivatagban: Mt 4,1-11)
9. Milyen súlyos bűn a gyermekek megbotránkoztatása. („Aki megbotránkoztat egyet azok közül a gyermekek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakába.” Mt 18,1-7)
10. Jézus szereti és keresi a bűnösöket. (Az elveszett bárány: Lk 15,1-10)
11. A bűnbánó bűnösnek megbocsátja Isten bűneit. (Magdolna: Lk 7,36-50)
12. A bűnbánat szentségét Jézus Krisztus alapította.
13. Szentgyónás előtt meg kell vizsgálnunk a lelkiismeretünket. (Az elveszett Drachma? Lk 15,8-11)
14. Bánatot kell indítanunk. (Elegendő a tökéletlen bánat is, és azt minden bűnünkre ki kell terjesztenünk.) A tökéletes bánat gyónási szándékkal magában is bocsánatot szerez bűneinkre.
15. A bűnbocsánathoz szükséges az az elhatározás, hogy soha többé nem vétkezünk és kerüljük a bűnalkalmakat.
16. A bűnvallomásnak őszintének kell lennie.
17. A kirótt elégtételt el kell végeznünk. A szentgyónás nem törli el a bűnnel kiérdemelt teljes büntetést. Búcsúk.
18. Isten atyai szívvel tekint arra, aki megbánja bűneit. (A tékozló fiú: Lk 15,11-32)
19. Milyen bűnbánat és jószándék látható a tékozló fiúban.
20. A bűnbánat szentségének előképe. (A 38 éve beteg ember: Jn 5,1-15)
21. A szentségi bánat felindítása nem nehéz (Námán és Elizeus: 4Kir 5,1-15)
22. Aki keresi a bűnbocsánatot, az el is nyeri azt. (A jobb és a bal lator: Lk 23,39-47)
23. Minden cselekedetünkről számot kell adnunk Istennek. (A talentumok: Mt 24,14-31)
24. Isten megkívánja, hogy tegyünk jócselekedeteket. (A fügefa: Lk 13,6-17)
25. A töredelem kiengeszteli Isten neheztelését. (A niniveiek: Jónás 3,1-10)
26. Bánatimáink eltörlik a büntetéseket. (A kitárt karokkal imádkozó Mózes: Exodus 17,8-17)
27. Ha elszakadtunk Jézustól, fáradhatatlanul keresnünk kell Őt. (Mária a sírnál keresi Krisztust: Jn 20,11-18)
1. Az ember elgyöngül a jónak ösvényén járva. Táplálékra van szüksége. Ezt találja meg az Eukarisztiában. (A kenyér ereje, amelyet Illés megevett: 3Kir 19,1-9)
2. Krisztus a kenyérszaporítás után megígéri az Eukarisztia kenyerét. (Jn 6,51-55)
3. Krisztus az Utolsó Vacsorán változtatta át először a kenyeret, megalapítva az Oltáriszentséget. ekkor mondta az első szentmisét, és ekkor alapította a papságot. (1Kor 11,20-32)
4. Az apostolok és az első keresztények gyakran vették magukhoz az Eukarisztia kenyerét.
5. Krisztus azért alapította az Oltáriszentséget, hogy így a szentmisében az Újszövetség örök áldozatává legyen.
6. Szentáldozáskor a lelkek táplálékát vesszük magunkhoz. (A manna: Exodus 16,1-17)
7. Az Oltáriszentség örök emléke Krisztus szeretetének.
8. Az Oltáriszentség örök emléke Krisztus szenvedésének és halálának.
9. Az Oltáriszentség elrejtett kincs. (Példabeszéd az elrejtett kincsről: Mt 13,44-47)
10. Az Oltáriszentség Istennek örök életet nyújtó ajándéka. (A szamaritánus asszony: Jn 4,5-42)
11. Krisztus jelenléte a világ minden konszekrált ostyájában bizonyítja az Ő szeretetét minden ember iránt.
12. Hogy szentáldozáshoz járulhassunk, a kegyelem állapotában kell lennünk. (Tiszták vagytok, de nem mindnyájan: Jn 13,1-5)
13. A szentségtörő áldozás mindennél nagyobb rossz. (Szent Pál: 1Kor 11,20-32)
14. Az Oltáriszentséget a jerikói vak hitével kell magunkhoz vennünk. (Lk 18,35-43)
15. Zakeus égő vágyával kell áldoznunk. (Lk 19,1-11)
16. Alázatosan kell áldoznunk. (A kafarnaumi százados alázata: Mt 8,5-16)
17. Megszentelődésünk legfontosabb eszköze az Oltáriszentség. (A szentségben való növekedés a mustármag növekedéséhez hasonlít: Mt 13,31-35)
18. Az Oltáriszentség jelenlétében tiszteletteljesen kell viselkednünk. (Az árusok kiűzése a templomból: Mt 21,10-17)
19. Krisztusnak tetszik, ha jelenlétében megvalljuk hitünket. (Péter vallomása: Mt 16,13-19)
20. Krisztus meghívása találjon minket készen az eukarisztikus lakomára. (A menyegzőre meghívottak: Lk 14,15-25)
21. A szentáldozás által minden nap jobban megismerjük Krisztust. (Az emmauszi tanítványok: Lk 24,13-35)
22. A hitetlenség megbántja Krisztust. (Szent Tamás kételkedése Krisztus feltámadásában: Jn 20,19-31)
23. A kegyelemmel teljes Szűz Mária példája megmutatja, hogyan kell szentül magunkhoz vennünk Jézust. (Lk 1,26-38)
24. A gyermekek szentáldozása nagy örömet okoz Jézusnak és szent Anyjának. (Mk 10,13-17)
25. Kalazanci Szent József hite a gyermekek imádságának erejében, amelyet Jézushoz és Szent Anyjához intéznek.
26. Az Oltáriszentség adott erőt az őskeresztényeknek. (Szent István, Szent Tarzicius: ApCsel 7,54-60)
27. A szentségi böjtre vonatkozó utasítások.
